Eskrima

Az eskrima a fülöp-szigeteki harcművészeti stílusok összefoglaló neve. Az eskrima név mellett arnisnak, kalinak is szokták nevezni szigetektől, nyelvi dialektusoktól, hagyományoktól függően. Jellegzetessége, hogy a kezdők rögtön eszközökkel kezdik a tanulást, ami a legtöbb esetben bot, azaz rattan bot. 

A fülöp-szigeteki harcmodort – a fegyvereken kívül – a gyors mozgás, hatékonyság és realizmus, gyakorlatiasság jellemzi. A leggyakoribb fegyvernemek: az egy bot, két bot (dupla bot), a kés, pusztakéz. Ezek mellett – stílusoktól eltérően – megtalálható a legtöbb esetben a kard, espada y daga (bot és tőr vagy kés együttes használata), ostor, hosszúbot, marokbot, karambit.

Doce Pares Eskrima

A Doce Pares Eskrima a Fülöp-szigeteki harcművészeti ágakból az egyik stílus, mely Cebu szigetéről származik, és a Cañete családhoz kötődik.

1932. január 11-én a Cañete klán összehívta Cebu városába a 12 leghíresebb eskrima mestert, hogy egy közös harcművészeti iskolát alapítsanak. Hamarosan a 12 mester 24-re bővült, és létre jött a Doce Pares Szervezet Eulogio „Yoling” Cañete vezetésével.

„A Doce Pares spanyol eredetű szavak, jelentésük 12 pár. A névválasztásnak kettő magyarázata is van. Egyrészt pont tizenkettő volt a száma azoknak a nagymestereknek, akik eredetileg a Doce Pares szervezetet megalapították. Másrészt az elnevezés egy utalás Nagy Károly frank királynak és római császárnak (768-814) tizenkét testőrére, akik a legkiválóbb kardforgatók hírében álltak, és messze földön híresek voltak arról, hogy több száz ellenséggel küzdöttek meg a harcokban, miközben hazájukat és uralkodójukat védelmezték. A két dolog között könnyű párhuzamot vonni, ami jellemezte, illetve jellemzi még ma is a magas szakmai, szellemiségbeli és oktatási minőséget.” (Idézet: Dankó Ferenc, Eskrima Önvédelem Mesterfokon című, 2018-as kiadásának 21. oldaláról.)

Az 1932-ben megalakult Doce Pares szervezet egy stílushalmaz volt a technikák sokszínűségét, milyenségét, fegyvernemek béli különbségét tekintve. Minden alapító nagymester a saját egyedi tudását örökítette tovább a személyes tanítványainak. Ritkaság számba ment, hogy egy eskrimador (eskrimát tanuló személy) több alapítótól is tanult volna.
Ez alól kivételt képezett Dionisio Cañete, aki Eulogio Cañete a Doce Pares szervezet elnökének fia volt. Ő számtalan nagymester stílusát személyesen a nagymester(ek)től sajátította el.

Doce Pares „Multi Style System” Eskrima

Az 1970-es években Dionisio Cañete a Doce Pares Eskrima alapító nagymestereitől elsajátítva az egyedi fegyvernemek technikai tudását és a sajátos stílusokat, összeállított egy oktatási anyagot, mely külföldiek számára is logikus tanmenetet adott kezdőtől a mesterszintig. Ezt ő írásban is rögzítette, így elsők között volt dokumentált oktatási rendszer az eskrimában. Ezáltal született meg a Doce Pares „Multi Style System” Eskrima, ez a nagyon összetett, sokoldalú harcművészeti és önvédelmi rendszer.