Első eskrima szemináriumom 1 danos mesterként

Évente két alkalommal, tavasszal és ősszel Budapesten gyűlnek össze a Magyarországi Doce Pares Eskrima Szervezet (röviden: Eskrima Hungary) mesterei és tanulói, hogy egy kifejezetten jó hangulatú egy napos edzőtáborban fejlesszék tudásukat. Az idei ősszel erre a Plusz szemináriumra az Eskrima Budapest vezető mestere, Nagy Tamás mester szervezésében az Angyalföldi Sportcentrumban került sor október 11-én. A Plusz szemináriumon mindig haladó technikákat tanulhatnak a résztvevők Dankó Ferenc nagymesterünk bemutatóin, magyarázatain keresztül, több fegyvernemben, és a szeminárium végén vizsgák is helyet kapnak.

A reggelem a szokásos izgalommal indult. Mindig nagyon várom a nagymesterünk által bemutatott technikákat, az elmondott értelmezéseket, a régi-új edzőtársakkal való találkozást, a közös edzést, beszélgetéseket. Az izgalmam azonban most nem vizsgadrukk volt kivételesen. Ez volt az első szemináriumom, ahol a 2025. augusztusi debreceni vizsgám után, mint első danos Eskrima mester vettem részt, így most nem vizsgáztam. Először vettem fel a szép piros nadrágot, kötöttem fel a fekete övet hivatalos eskrima rendezvényen. 

A technikai repertoár idén is sokrétű volt, a legizgalmasabbak kiemelve:

• Egy bottal végzett Hubad-drillből (közelharc gyakorlatsor) többfajta lockot (befogásokat), lock-okból szabadulásokat ismerhettek meg a kezdők, míg a haladók ugyanezen technikák finomságaiban merülhettek el.

• Előkerült a kés is, mint az Erkrima repertoárjában szereplő legveszélyesebb fegyver is, önvédelmi szituációt, késes támadó kezelését ismerhettük meg egy összetett gyakorlatsoron keresztül.

Amitől viszont plusz volt számomra ez a szeminárium, hogy most már mesterként kellett jelen lennem. Többen rajtam próbálták ki, működik-e a technika, figyeltem a többi gyakorlatozóra, segítettem nekik, ha elakadtak. A technikák újdonságuk miatt továbbra is fejtörést igényeltek, de mivel a rendszerünkbe illeszkedtek, könnyebben tudtuk gyakorolni őket. 

Mesterként már több dologra kellett figyelnem: nemcsak megértenem kellett a gyakorlatokat, segítenem is kellett a tanítványoknak az elsajátításban, ezen felül példát is mutattam nekik a mozgásommal, magyarázataimmal. Igyekeztem úgy gyakorolni velük, hogy megértsék és magasabb szinten tudjanak gyakorolni egymással. Ezen felül egy új dologgal is találkoztam mesterként, több emberben felébredt a kihívási vágy, hogy összemérje velem tudását, amire nem erővel, hanem értelemmel, kontrollal és technikával válaszoltam.

Persze a vizsga sem maradt el, szurkoltam és figyeltem iskolánk eskrimadorait, hogy veszik az akadályokat, hogy tudják visszaadni a tanultakat.

A Plusz szeminárium fárasztó, de élményekben gazdag Eskrima-ünnep volt, ahol nem csak 3, annál sokkal több dolgot tanultam, ezért nagyon hasznos is volt.

Még egy dolog: mostantól nem fenyeget senkit a fekvőtámasz nyomás réme, ha a nevemet is megemlíti erre a vizsgakérdésre: „Meg tudnál nevezni öt magyar Eskrima mestert?”

Kónya Krisztián
1. danos eskrima mester